A sors két keze
Az Eck-ügy - II. rész
Szerző: Dr. Gál Gyula

Az Alexandre Silva portugál hajó fedélzeti őrszeme 1944. április 20-án izgatottan felkiáltott: "A jangada" - egy tutaj. Majd hozzátette: "Com gente!" - emberrel. A hajó már túlhaladt az ismeretlen úszó tárgyon, amikor a kapitány a távcsövén egy térdeplő alakot fedezett fel rajta. Visszafordultak. Az alak a vitorlának használt vászondarabot letépve integetett. Két társával együtt szinte élettelenül emelték az érte küldött csónakba.

Harminchét napi hányattatás után Liossis első tiszt, Dimitros Argiros görög matróz és az angol állampolgár, Rocco Said szerelő megmenekült.

A hajó hét nap múlva ért az angolai Lobito kikötőjébe. A három tengerészt először Fokvárosban hallgatták ki. Kettejüket Londonba repítették, ahol élményeiket az admiralitásnál mondták jegyzőkönyvbe. A legfontosabb adatokat Liossis vallomása tartalmazta:

"Én Antonios Liossis eskü alatt vallom a következőket: a Peleus 1944. március 8-án futott ki Freetownból. Március 13-án őrségben voltam. Este 19.20 óra lehetett, amikor két torpedót láttam baloldalról hajónk felé közeledni. Parancsot kiáltottam a kormányosnak elkerülő manőverre, de ez már elkésett. Tovább semmire sem emlékszem, már a vízben voltam, amikor visszanyertem eszméletemet. Rövid úszás után egy roncsdarabba kapaszkodtam. Sípolást hallottam. Konstantinides matróz volt. Felém úszott. Együtt próbáltunk egy tutajt elérni, ami előttünk hánykolódott. Az U-boot közelünkben merült felszínre. Fedélzetén két ember állt. Ránk kiáltottak, hajónk nevét kérdezték. Elértük a tutajt. Rövid ideig eveztünk, amikor az U-boot eltávolodott, és nagy ívben körözni kezdett. A legénység nagy részét láttam, ahogy roncsokba kapaszkodva segítségért kiáltoznak, sípjelzést adnak. Az U-boot ismét megjelent, fedélzetéről utasítottak, jöjjünk közelebb. Igyekeztünk odaevezni. Ekkor váratlanul gépfegyvertüzet nyitottak ránk. Összekuporodtunk, hogy minél kisebb célpontot nyújtsunk. Hallottam, hogy Konstantinides fájdalmában felkiált - több találatot kapott. A tutaj szitává lőve sem merült el, mert úszóképes anyagból készült. A németek ezután kézigránátokat dobtak ránk. Egyik engem is megsebesített. Fejem a kormánypad alatt volt, így a repeszek jobb vállamat és hátamat érték. A többi tutajra is dobtak kézigránátokat. Az U-boot a szerte úszó roncsok között cirkált, és rövid szünetekkel tovább tüzelt. A hajó harmadtisztje, jobb karján súlyos sebesüléssel, tutajunkba kapaszkodott. Már csaknem hajnalodott, amikor a németek végre távoztak. Most vettük észre, hogy Konstantinides halott. A roncsok közt cápák falkái nyüzsögtek. Megvártuk az estét, hogy sötétben dobjuk a vízbe... Mindketten súlyos fájdalmat éreztünk, de a tutaj mentőládájában találtunk morfiumot. Volt ivóvizünk és kétszersültünk. A negyedik napon egy másik tutajt pillantottunk meg. Rocco Said és Argiros kuporgott rajta. Nyolcadik napon jutottunk olyan közel egymáshoz, hogy át tudtuk venni őket. A huszonötödik napon a harmadtiszt belehalt sérüléseibe. Vitorlát rögtönöztünk, és evezővel kormányozva próbáltuk Afrika nyugati partját elérni."

Eck kapitány és emberei minderről semmit sem tudhattak. Az U-852-es csak április 14-én jelentkezett. Fokváros előtt egy újabb hajót süllyesztett el. Ezzel együtt jelentette a Peleus megtorpedózását.

Négy héttel később az afrikai kontinenst megkerülve Olasz-Szomália partjainál, az Adeni-öböl bejáratához közel, a Guardafui foktól délre hajózott nem sejtve, hogy a 621.RAF-század gépei már felfedezték. Várták, hogy felmerüljön. Május 2-án csaptak le rá, alig hogy a felszínen megjelent. "Alarmtauchen!" - riadómerülés. A kétmotoros bombázó - egy Vickers Wellington - abban a pillanatban oldotta bombáit, amint az U-852-es a merülést megkezdte. A robbanás a mélybe taszította.

A világítás azonnal kiesik. Sötétség. Vízbetörés az akkumulátortérben. Klórgázszivárgás. Kétszázméteres mélységben 66 ember várja azt a sorsot, ami előttük több mint ötszáz búvárhajónak kijutott: "Totalverlust!". Sikerül a szükségvilágítást beindítani. Mindenki lázasan teszi a dolgát - a túlélés felcsillanó reménye hajtja őket. Fél óra sem telik el, az U-boot emelkedni képes. Mélységből a felszínre, ahol alig hihették, hogy a Wellington nem várja őket.

Eck kapitány, aki elsőnek jön fel a hídra, azonnal felfedezi a gépet: "Alle Waffen besetzen!" - minden fegyver tűzkészültségbe!

A lövegekhez rohanó emberek arcán látja, hogy tudják, milyen csekély kilátásuk van egy újabb támadás elhárítására. Mégis, a védekezés puszta lehetősége felvillanyozta őket.

A gép nem támad. Lassan körözve emelkedik. Eck puszta szemmel követi. Egyszerre Lenz, a fedélzeti mérnök áll előtte, és jelenti: "Herr Kaleu, az U-boot nem merülőképes!" Eck szótlanul biccent, szeméhez emeli távcsövét. Két közeledő gépben felismeri a Wellingtonokat. "Achtung - támadnak!" Ezt Schwan, a tizenkilenc éves zászlós kiáltja. A tisztiiskolás, akit közvetlenül kifutásuk előtt vezényeltek az U-852-esre. Szeme előtt a távcsővel a távolsági adatokat kell továbbítania a lövegekhez. A gépek kétfelől jönnek. Eck további kettőt fedez fel. Magasban köröznek, mint a prédára váró keselyük. Eck nyugodtan adja parancsait. Amint a gépek bombáikat kioldják: "Hart Backbord!" - élesen balra, majd "Hart Steuerbord!" - ugyanígy jobbra. Teljes sebességgel. A búvárhajó egyre közelebb kerül a meredek parthoz.

Schwan, a félig gyermek zászlós az első rácsapásnál elesik. A lövedék a távcsövet üti át, amit szeme előtt tart. A lefejezett test Eck lába elá zuhan abban a pillanatban, amikor bombák csapódnak a vízbe az U-boot közelében. A légnyomás a hajóorról egy lőszervivőt a hullámok közé repít.

A négy gép most már egymást váltva támad a biztos zsákmányra. Egy következő rácsapásnál elesik Kolditz, az első őrtiszt, aki tiltakozni próbált a Peleus hajótörötteinek megsemmisítése ellen. Úgy ül lövege mögött, mintha újra irányozni akarna. Csak később látják, hogy a hátán eltalálták.

Eck azt hiszi, kihúzzák sötétedésig. A meredek part már csak pár mérföldre van. Ha sikerül elérniük, annak védelmében talán ki tudják javítani az U-bootot.

A gépek újra jönnek, de támadásuk erőtlenebbnek tűnik. Bombáik célt tévesztenek. Négyen vannak, mint előbb. Váratlanul, gyorsan emelkedve eltűnnek a szárazföld irányában.

Eck tovább közelít a szárazföldhöz, és 150 méterre a parttól hajóját a tengerfenékre ülteti. A térképen megtalálják a közeli öböl nevét: Bender Beila. Az emberek a lövegeknél szótlanul várnak. Lentről valaki jelenti: "Herr Kaleu! Négy halottunk és húsz sebesültünk van." Eck lemegy. A tiszti étkezőben dr. Weispfenning Hameister eü. tizedes segítségével operál. A bűzös kamrában a klórgáz-szag a vér émelyítő szagával vegyül. Eck, miközben rosszullét kerülgeti, a sebesültekhez szól pár bátorító szót, segít a mindkét lábán súlyosan megsebesült Hoffmann hadnagyot a fülkéjébe vinni, majd visszamegy a hídra. A szokatlan csendet az U-boot belsejéből hallható kopácsolás töri meg.

Hajnalodik, amikor Lenz jelenti, hogy az U-bootot nem lehet újra merülőképessé tenni. Ecknek döntenie kell a legnehezebb kérdésben, amivel egy hadihajó parancsnoka szembekerülhet: feladni, vagy folytatni a harcot. Egyre jobban világosodik. A gépek újra támadni fognak. Az U-boot, amely merülni nem tud, máris elveszett.

Eck a feladás mellett dönt. Parancsot ad a hajó elhagyására. A súlyos sebesülteket mentőtutajokra, a könnyű sebesülteket egyszemélyes tömlőcsónakokra helyezik. Mások úszva hagyják el a fedélzetet. Eck Lenz mérnökkel és két emberével marad vissza, hogy a robbantást előkészítsék. Míg odalent a robbantó-tölteteket a torpedófejekre rögzítik, Eck a hídon vár. Ekkor látja meg a gépeket. Négyen vannak most is. Lenz és a két "maat" felrohan. Jelentik a parancs végrehajtását: az U-boot kilenc perc múlva robban. Mindhárman a vízbe ugranak.

Eck utolsónak marad a fedélzeten. Meglepi, hogy a gépek nem támadják a hajót. A part felé menekvőkre tüzelnek. Látja, hogy ugranak vízbe a tutajokról és csónakokról, hogy csapódnak a lövedékek a vízre közöttük. Hitzelberger őrvezető felkiált, a mentőmellényes holttestet magával ragadja a hullámverés. A horizonton egy fregatt tűnik fel, a H.M.S. Falmouth. Egy konvoj kíséretéből vált ki, hogy az U-bootot üldözőbe vegye. A tüzelés megszűnik.

Eck a vízbe ugrik. Egy hétfőnyi csoporttal együtt éri el a parti sziklákat. Köztük van a sebesült Hoffmann. Embereinek jó része még a vízben küszködik a hullámveréssel.

Örökkévalóságnak tűnő néhány perc, de kilenc még nem telt el. Eck most néz vissza hajójára. Az U-852-es a vízből kiemelkedve nyugodtan áll, amikor az egyik gép rárepül. Nagyon alacsonyan, legfeljebb ötven méteren, pontosan az U-boot fölött van abban a pillanatban, amikor a robbanás bekövetkezik. A gép egy másodpercig szinte áll a levegőben, majd a lökéshullám magasba dobja. Szárnyai, mintha lerázná őket, letörnek, a csonka géptörzs a vízbe csapódik. Két fekete pont külön zuhan. A pilóták teste, amely az egyre terjedő olajfolt közepébe csapódott, azonnal lángra lobban.

A sors keze.

Eck megkövülten nézi a jelenetet, majd egy szikla mögé roskad. Egy rémült kiáltás téríti magához: "Herr Kaleu! Das Boot! Der Turm!" - Kapitány úr! Az U-boot! A torony!

Eck odanéz, ahol az U-852-es szürke teste eltűnt. A torony sértetlenül emelkedik a víz fölé. Benne a hajónapló. "1944. március 13., 19.30 óra. Peleus görög hajó..." Egy bűntett dokumentuma.

A sors másik keze...