Jó széllel francia partra
99 pezsgődurranás
Szerző: Tőrös István

Az ezredforduló egykaptafára készülő akciófilmjein nevelkedett generáció kalandvágyó világjárói biztos kissé csalódottan állnának meg Normandiában, Bénouville város mellett a caeni-csatorna két partját összekötő mozgatható híd felhajtójánál. Számukra ez az alig 20 méteres szürkére festett vasszerkezet csak egy - nem is a legnagyobb - a francia tengerpart hídjai közül. Pedig a Pegazus-hídként elhíresült átkelőhely és a csatorna partján álló kávéház a kézzelfogható hadtörténelem kedvelőinek közismert találkahelye. A békében született korosztályok érdeklődőin kívül az angol és német veterán katonák egyaránt gyakran felkeresik az egykori harcok helyszínét.

A napjainkban már rendezett csatorna partján sétálva számtalan támpont ad összehasonlítási lehetőséget a 60 évvel ezelőtt készült archiv fotók és a valóság között.

Az eredmény még napjaink szuperszonikus repülőtechnikájának ismeretében is elismerésre méltó. Az Oxfordshire and Buckinghamsire ezred kijelölt katonáit szállító három otromba Horsa vitorlázógépet leoldás után, 1900 métert süllyedve alig 40 méterre a hídfőtől tették le a pilóták!

A földet érés helyén az akciót vezető Howard őrnagy szobra emlékeztet a nem mindennapi pilótateljesítményre, melyet a dicséreteket ritkán osztogató Leight-Mallory repülő tábornagy a második világháború legprecízebben végrehajtott akciójaként értékelt.

Az angol katonák karjelzéséről elnevezett Pegazus-híd mindkét végén egy-egy múzeum várja az érdeklődőket.

A déli oldalon a Gondrée házaspár egykori kávéháza a "maszek" gyűjteménynek ad otthont, míg a túlsó parton az igazi meglepetést tartogató hivatalos múzeumot lehet megtekinteni.

A kávéházban igazi franciás hangulat fogadja a belépőt. Színes likőrök és sokcsillagos "tábornoki" konyakok üvegei között megbarnult fényképekről marcona hadfiak néznek farkasszemet a múltidézésre - vagy csak egy jó kávé reményében - betérőre.

Békésen megférnek itt a polcon a vörös barettsapkák és a Pegazus-emblémás kulcstartó, a sonkás-sajtos baquet szendvics és az egykori harcjárművek makettjei.

A sonka akár egyfajta reklám eledele is lehetne az átkelőhelynek, hiszen hat évtizeddel ezelőtt a kódolt rádióadásokban a "HAM AND JAM" jelszó jelezte az akció sikerét.

1944. június 6-nak hajnalán a "ham" jelentette a caeni-csatorna, a "jam" pedig az Orne folyó hídját.

A kávézóban mindig rengetegen vannak. Így volt ez a harcok közepette is, amikor az épületet jelölték ki az "Ox and Bucks" regiment segélyhelyéül. Először csak a sebesültek üldögéltek véres kötéseikkel a falak tövében, de mihelyt híre ment, hogy a Gondrée házaspár 99 üveg pezsgővel köszönti a felszabadítókat, gyorsan megszaporodott a csak kicsit megsérült, de annál szomjasabb katonák száma. Mivel akkoriban még nem gyári álcázófestékkel mázolták be arcukat bevetés előtt az ejtőernyősök, a lenolaj és kakaópor sajátos keverékétől lassan szemrevaló néger asszonyként osztogatta csókjait a katonáknak Madame Gondrée.

A túlsó parton álló múzeum igazi meglepetése nem más, mint az igazi Pegazus-híd! Mivel az egykori átkelő felett eljárt az idő, szükségessé vált egy modernebb - de formájában azonos - szerkezet felépítésére a csatorna két partja között. Természetesen szóba sem jöhetett a híd lebontás utáni szétdarabolása, az eredeti helyétől alig 100 méterre újra felépítették a golyóütötte sebhelyeit büszkén viselő szerkezetet. Így a látogatók az eredeti híd burkolatán sétálva idézhetik fel az angol katonák vakmerő akcióját.

Éjfél után foglalták el a hídat, és csak 13 óra múlva hallották meg a puskaropogás szünetében Bill Millin skót dudájának a hangját, aki a Lord Lovat vezette. 1. Különleges dandár katonájaként hangszerével szolgálta őfelségét, és buzdította harcra társait. A fél napja harcoló ejtőernyősöket azonban nemcsak a "Búzavirág" dallama lephette meg, bizonyára a felmentő sereget vezető Lovat öltözékén is elcsodálkoztak. Ritkán lehet ugyanis barna kordbársony nadrágot és fehér garbót viselő dandárparancsnokot látni az egyenruhás katonák élén.