A bűntett
Az Eck-ügy - I. rész
Szerző: Dr. Gál Gyula

Berlin, 1944. január. Heinz Eck sorhajóhadnagy, az U-852 parancsnoka, első harci bevetése előtt elbúcsúzott szüleitől. Vigasztalan havas esőben száll az S-Bahnra Bernau felé. Komoran szemléli az utat szegélyező romokat. Ki tudja, hány ezer ember jeltelen sírját, amit 23000, az év első két napján 2500 tonnányi bomba hagyott maga után. Egy olyan városban, amiről a "birodalmi marsall" nemrég nyilatkozta: "Meyer legyen a nevem, ha egyetlen ellenséges gép Berlin fölé tud repülni". Egykedvűen vesz tudomást a falcsonkokra mázolt lózungokról: "Falainkat megtörhetik, szívünket nem!".

A BdU-nál (Befehlshaber der U-Boote = tengeralattjárók parancsnoka) kell eligazításra jelentkeznie, az erdőben rejtőző Koralle táborban. Adalbert Schnee tölgyfalombos, lovagkeresztes sorhajóhadnagy fogadja, aki a BdU stábjában 1942 óta ismerteti a fiatal parancsnokokkal a rájuk váró feladatokat.

Ezután a nagy "Lagezimmer"-ben Günter Hessler fregattkapitány, Dönitz vezérkarának első tisztje közli vele bevetésének céljait, hadműveleti területét - az Indiai-óceánon... Az Atlanti térképen megmutatja útvonalát: Kiel, Sund, Észak-Angliát megkerülve Izland nyugati partjainál, az Atlanti-óceán. "Mire Gibraltárig ér, talán 3-4 hét múlva, már öreg ravasz farkas lesz. Útját többnyire víz alatt teszi meg. Felmerülés csak éjjel. Ne felejtse, küldetése egy pillanatig sem veszélytelen. Ezt ne becsülje le. Soha sem lesz biztonságban. A szövetséges légierők igen erős parti támaszpontjairól keresni fogják". Hessler pálcája a térképen a Freetowntól nyugatra lévő tengerrészre mutat. "Ez a térség nemrég még igen eredményes harcok színtere volt. Utóbbi években az ellenség különösen hatékony légi megfigyelő rendszert épített ki. Gyorsan legyen túl ezen a zónán. Sovány zsákmányokkal ne bajlódjon. Mindent elkerülni, ami jelenlétét elárulhatja: olajfoltot, de még a fedélzetről kidobott szemetet is!" Hessler a nagy asztalon levő makettek egyikére mutat. "Ez az Ön U-Bootja a "Neun D zwo", a IX D-2-es - meg kell Önnek mondanom, utóbbi időben több ilyen típust vesztettünk, útban az Indiai-óceán felé. Feltevésünk szerint ebben a térségben tűntek el nyomtalanul. Különös, hogy egyiküknek sem volt ideje a támadást jelenteni. Tökéletesen meglepték őket. Azt gyanítjuk, hogy a hajókat éjjel derítik fel, de a támadással kedvező időpontra várnak. A Napból vagy felhők mögül csapnak le rájuk." Eck a reá bízott emberekre gondol, de arra is, hogy három évet aknaszedő hajón szolgált, legutóbb mint az M-151-es parancsnoka - azt is túlélte.

Ez az év egyébként is fordulatot hozott a tengeralattjáró-háborúban. Míg 1942-ben a német tengeri erők vesztesége 87 U-Boot volt, 1943-ban 242. Dönitz írja: "Csak ekkor sikerült az USA-nak és Angliának havonta több hajóteret gyártania, mint amennyit elsüllyesztettünk. Hitler felfogása az U-Bootokról Sztálingrád után változott meg, ekkor azonban már késő volt, mert a két tengeri hatalom intézkedései meghaladták tengeralattjáróink harci erejét."

Eck sorhajóhadnagy - Kapitänleutnant ("Kaleu" - ejtsd: kaloj) az U-852-es - IX D-2-est 1943 júniusában vette át a brémai hajógyárban. A Keleti-tengeren végzett próbautak során megismerte tulajdonságait. Így azt, hogy merüléskor nagyságánál fogva nehézkes, és ezért meglepetésszerű támadásoknál könnyen sebezhető.

1944. január 18-án elindul első és utolsó bevetésére. Fedélzetén 66 főnyi legénységgel. Legtöbbjük alig húszéves. 27 évével, egy fedélzetmestert kivéve, ő a legidősebb. Csak tíz embere van, akinek nem ez az első útja. Január 21-én a kristiansandi támaszponton felszerelést vesz fel. Útja innen már "Feindfahrt" - harci bevetés.

Március 11-én Freetown magasságában a BdU figyelmeztetését veszik a térségben, várható fokozott légi tevékenységre. 13-án a freetowni és ascensioni szövetséges támaszpontok közti légvonalon, háromszáz mérföldre az afrikai partoktól haladnak. Közel két hónapja vannak úton, csaknem végig víz alatt, 40 fokos hőségben, kimerülten és idegesen. Felszínen haladnak, amikor 17.00 órakor a figyelő őr füstoszlopot jelez. Az első kereskedelmi hajót, amely útjukba került. Eck nem gondol az eligazításra, hogy a "könnyű falatokat" lehetőleg kerülje el. Megközelíti az egykéményes gőzöst, és követi, hogy éjjel támadja meg.

19.30 - két mágneses torpedót lőnek ki, mindkettő robban és darabokra tépi a kis hajót.

19.40 - az U-852-es köröz a roncsok körül. Fények, hangok, sípjelek. Tehát vannak túlélők a mentőtutajokon. Két vagy három ilyen lélekvesztőt észlelnek. Megközelítik őket. Eck nem tud angolul. Fedélzetre hívatja Hans Richard Lenz mérnököt, aki a támadás alatt a hajó belsejében, szolgálati helyén tartózkodott. Egy hajótöröttet hoznak a fedélzetre. A tengerész görög.

- Mi a neve a hajójának, hány tonnás?
- Peleus, görög hajó angol szolgálatban, 4695 BRT.
- Hol van a kapitány?
- Nem tudom

További kérdések után Lenz jelent parancsnokának, majd lemegy a hajó belsejébe, hogy megírja jelentését.

Eck fennmarad. Mit tegyen a hajótöröttekkel? Napkelte után egy ellenséges felderítőgép biztosan észleli, majd felszedik őket. Jelentik a támadás időpontját. Számítása szerint 16-18 óra sem elég arra, hogy a veszélyes távolságon kívül kerüljön. "Spurlos versenken!" (Nyomtalanul elsüllyeszteni) az egyetlen megoldás.

Parancsot ad, hogy egy MG-15-ös gépfegyvert és kézigránátokat hozzanak fel. Végrehajtják. Dr. Walter Weissfennig törzsorvosnak, aki időközben a fedélzetre jött, megparancsolja, hogy nyisson tüzet a roncsokra, tutajokra. Weisspfennig vonakodás nélkül tüzet nyit. Lenz ebben a pillanatban jön a fedélzetre. "Mit csinál?! Hajótöröttekre lő! Követelem..." Eck félbeszakítja: "Azt hiszem, helyesen járok el. Engedelmeskedjen! A torpedózás minden nyomát el kell tüntetni." Kolditz hadnagy, első tiszt is úgy érzi, tiltakoznia kell. A géppuska kattogása elnyomja szavait. Elhallgat. Eck a jelzőlámpa fényénél próbálja megállapítani, mi maradt a tutajokból. A roncsok sötét körvonalai az ezüstös holdfénynél is láthatók. A tutajokon senkit sem látnak. A géppuska megakad - Ladehemmung! August Hoffmann hadnagy hozza rendbe. Eck parancsára ő lő tovább. A tutajok azonban szitává lőve sem süllyednek el. Felhozzák az egyik nehézgéppuskát. Hoffmann ezzel lő tovább, eredménytelenül. "Kézigránátokat!" A láda keze ügyébe esik, ugyancsak ő ragadja meg az elsőt, élesít és dob. Aztán a másodikat... A tutajokon, élő nem maradhatott.

Hajnali 1.00 órakor az U-852-es elhagyja a helyszínt. A legénység hangulata nyomott. A fedélzeten mindenkinek rossz a lelkiismerete. Eck szükségesnek látja, hogy hangszórón szóljon embereihez. "Ha túlságos részvétet éreznek, gondoljanak feleségükre, gyermekeikre, akiket bombatámadásokban ölnek meg!"

Eck meg van győződve arról, hogy a Peleusnak nem maradt túlélője. A fedélzeti naplóba bevezeti: "1944. március 13., 19.30 óra. Peleus görög hajó, angol lobogóval, 4695 BRT Planquadrat FF, 02/S - 10/W torpedóval elsüllyesztve."

Nem tudhatta, hogy halálos ítéletét írja alá...