Repülőgép-vezető nyári hajózóruhában 1942-1943
Szerző: Baczoni Tamás és Hadnagy Róbert

A Magyar Királyi Honvéd Légierő fejlesztése már a rejtés időszakában is nagy erőkkel folyt, az 1938-39-es első nyílt hadrend már 25 repülőszázaddal számolt. A légierő hivatalosan 1939. január 1-jével vált önálló haderőnemmé, s nemsokára már harcokban is részt vettek a magyar pilóták, előbb a szlovák légierő, majd a délvidéki hadműveletek során a jugoszláv repülők ellen küzdöttek. A repülőanyag azonban ekkorra meglehetősen elavult, az olasz CR-32-es és CR-42-es vadászgépek a negyvenes évek kihívásainak már nem feleltek meg. Korszerűnek számító Messerschmitt Bf-109-es vadászgépek csak a magyarországi gyártás beindulása után, 1943-ban kerültek a magyar kötelékek állományába. A német repülőgépekkel (a Messerschmittek mellett különféle Heinkel és Junkers típusok) együtt személyi felszerelési cikkek és ruházat is érkezett, elsősorban fejvédők, de szőrmebéléses "Messzer-csizmák", bőr hajózózubbonyok és - egyes alakulatok részére - speciális pilótanadrágok is. Az eredetileg még a nyílt üléses CR-vadászokhoz megállapított öltözködési normák 1943-ra már elavultak, hiszen a téli öltözetként rendszeresített, többrétegű béléssel ellátott bőr kezeslábasra a csukott kabinú gépekben nem volt szükség. A nyári öltözetként még a harmincas években bevezetett drapp ballonvászon kezeslábas azonban, kényelmes és praktikus volta miatt, használatban maradt. A ballonvászon még az első világháború idején került a hadseregek ruhatárába alapanyagként, ebből készítették a nevezetes "trencskó"-kat (az eredeti angol trench-coat = lövészárok-kabát kifejezésből), melyek a háború után a civil öltözködésben is elterjedtek. A húszas-harmincas évek sportpilótái is megkedvelték, és divatos fehér, illetve jóval praktikusabb drapp nyári repülőruhákat varrattak ebből az anyagból, a hozzáillő fejvédővel együtt. A könnyű, de mégis rendkívül tartós ballonvászonból készült kezeslábas hamar kiszorította az egyéb öltözékeket a pilóták ruhatárából, hiszen kényelmes és praktikus viselet volt, ugyanakkor lehetőséget nyújtott a réteges öltözködésre is, hiszen lehetett a rendes szolgálati egyenruha fölött is viselni. Ezek a kezeslábasok azután hamar "átszivárogtak" a harmincas években rohamos fejlődésnek induló légierők öltözeti rendszereibe, és előbb-utóbb a legtöbb ország légierejének pilótái ilyeneket hordtak. A pilótaruházat alapelemei a harmincas-negyvenes évek fordulóján annyi változáson mentek keresztül, amennyit a technikai fejlődés megkövetelt; a bőr vagy vászon (nyári) fejvédők a pilótaszemüveg mellett - a fedélzeti rádiók elterjedése után - a fejhallgatót rejtő jellegzetes bőr fülrészekkel egészültek ki. Egyes típusokon az oxigénálarc rögzítésére szolgáló kapcsokat is alkalmaztak. 1943-ra más országok légierőinél általában már korszerűbb - húzózáras - kezeslábas változatokat rendszeresítettek. A gombos magyar változat tulajdonképpen éppen úgy megfelelt a követelményeknek, noha fel- és levétele nehézkesebb volt, illetve a zsebekben elhelyezett tárgyakhoz is nehezebb volt hozzájutni. A képen látható kezeslábas (angol eredetije után "overál"-nak is hívták), raglánszabású ujjakkal, egy mellzsebbel, két bevágott oldalzsebbel - ezek egyben hasítékként is szolgáltak arra az esetre, ha a szolgálati egyenruha fölé öltötték fel - és két alsólábszár-zsebbel készült. Az alsólábszár-zsebek a pilótaruhák jellegzetességei voltak, mert jóllehet az ezekben a zsebekben elhelyezett tárgyak pl. gyaloglás közben zavarták a ruházat viselőjét, de a szűk pilótakabinban ülve biztosították a tárgyak könnyű elérhetőségét. Nyári időben a kezeslábast gyakran csak magában hordták, vagyis nem öltöztek alá. A légierő állománya általában meglehetősen "lazán" kezelte az öltözeti szabályzatok előírásait, egyrészt a rendelkezésre álló ruházati anyag sokfélesége miatt, másrészt pedig, mert a harcmodorból fakadó individualizmus sajátságos "repülő divat"-ot teremtett, aminek része volt, hogy a pilóták "kulturált" körülmények közül indultak a harcba és a bevetés után remélhetőleg ugyanoda vissza is tértek, ellentétben mondjuk a harcoló gyalogsággal, vagyis viszonylag "kényelmes" körülmények között harcoltak. A képen látható pilóta (korabeli hivatalos nevén: repülőgép-vezető) a Messerschmitt vadászgépekhez kiadott német Lkp S 101 típusjelű vászon (nyári) fejvédőt viseli. A bőr alkatrészekkel kiegészített fejvédő sárgásszürke vászonból készült, mű-szatén béléssel. A fejvédő rádiórendszere mágneses vagy szénmikrofonos volt, négypólusú csatlakozóval.