A Puma vadászrepülő alakulat pilótája (százados)
Szerző: Baczoni Tamás és Hadnagy Róbert

Az I/3. vadászrepülő századot 1944-ben bővítették osztállyá, majd ezreddé, elsősorban honi légtérvédelmi feladatokkal. Három századból állt (5/3 vadászrepülő század, Budapest; 1/1. vadászrepülő század, Szolnok; 2/1. vadászrepülő század, Kolozsvár). Hivatalos hadrendi elnevezése 101. honi vadászosztály volt, de jószerivel mindenki híres - fehér alapon vicsorgó puma-fejet ábrázoló - jelvényükről ismerte őket. (A puma-fej alatt szerepelt szintén híressé vált jelmondatuk: Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse.) Az alakulatot jórészt Győrben gyártott Messerschmitt Me 109G-6 vadászgépekkel szerelték fel. Parancsnoka Heppes Aladár őrnagy volt, aki 1939-től töltötte be a "Puma" század parancsnoki tisztét, tőle származott az elnevezés és az embléma rajza is, katonái ezért az "Öreg Puma" becenévvel tüntették ki.

A pilóták általában minden nemzet hadseregében kitűntek különc, individualista öltözködésükkel, s ez alól a Honvéd Légierő tagjai sem képeztek kivételt. Békeidőben is léteztek bizonyos divatos öltözeti szabálytalanságok, majd a harctéri körülmények között ezek egyre gyorsabban terjedtek, és a "háborúra való tekintettel" a parancsnokság is elnézőbb lett a pilótákkal szemben.

A repülők "frontdivatjára" természetesen elsősorban a német "pilótadivat" hatott, emellett pedig a német típusú gépekkel együtt különféle ruházati és felszerelési cikkeket is átvett a Honvéd Légierő, többek között fejvédőket, hajózó zubbonyokat és nadrágokat, valamint a "Messer-csizma" néven elhíresült szőrmebéléses, húzózáras csizmát.

A képen látható százados szolgálati öltözetéhez az említett "Messer-csizmát" és szőrmével bélelt - velúrbőrből készült - hajózó bőrzubbonyt (dzsekit) visel. Ebből a pilóták által nagyon kedvelt ruhadarabból többféle hivatalosan kiadott változat is létezett (ezek többé-kevésbé a német mintát követték), de a tisztek körében általánosan dívó szokásoknak megfelelően, sok pilóta saját igényeinek megfelelően készíttetett magának ilyen bőrzubbonyt. A szolgálati öltözet zubbonya és csizmanadrágja általában "kamgárn" anyagból készült, bár voltak, akik - a szárazföldi erők tisztjeinek példájára - legénységi posztóból csináltattak maguknak "tábori" változatot. Érdekesség, hogy bár a zubbony és a hajózó bőrzubbony nem voltak "kompatibilisek" egymással - a zubbony, hosszabb lévén, kilógott a dzseki alól - mégis előszeretettel viselték együtt e két ruhadarabot. A különleges hajózóöltözeteken - kezeslábas, hajózó bőrzubbony - a rendfokozati jelzéseket nem váll-lapon hordták, hiszen az fokozott balesetveszélyt jelenthetett volna pl. a mentőernyő hevedereinek felvételénél, hanem az alkarra erősített - téglalap alakú - "kar-lapokat" viseltek. (Századosunk három arany paszománysávot visel a "légierő szárnyait" szimbolizáló "V" alakban hajtogatott paszomány alatt.) Sok pilóta nem bajlódott külön kar-rangjelzések beszerzésével, hanem egyszerűen a szolgálati zubbony váll-lapját áttette a hajózó öltözet ujjára. Mások még ennél is tovább mentek, és egyszerűen rávarrták a paszományokat a ruhadarab ujjára, az előírásos fekete bársony alátét nélkül. A hajózó öltözetekhez a fejfedők széles skáláját viselték a repülők, bár az előírásos viselet a tábori sapka, illetve 1944-től a szemernyős tábori sapka lett volna, de akadtak, akik a német pilótákat utánozva, tányérsapkájukat hordták, méghozzá a merevítő drót kivételével kellően "frontosra" alakítva. Korabeli felvételeken látható, hogy a Pumáknál mégis a szabályos1921 M tábori sapka maradt a legelterjedtebb fejfedő (az 1944 M tábori sapka bevezetése után is). A légierő részére előírt tábori sapka abban különbözött a szárazföldi erők tábori sapkájától, hogy bal oldalt a topán és a topándísz helyett a repülő jelvény kicsinyített mását helyezték el, állománycsoportnak megfelelő színben és kivitelben.

A fronton a tisztek is gyakran viseltek legénységi tábori sapkákat, legénységi sapkajelvénnyel. A százados nyakában a korszak divatos pöttyös nyaksálja, "á la Werner Mölders". Tiszti derékszíján hordozható repülőtájoló, mely kedvelt eszköz volt a pilóták körében.