A Szent-László hadosztály ejtőernyős katonája menetöltözetben 1944-1945
Szerző: Baczoni Tamás és Hadnagy Róbert

Az ejtőernyősökből és repülőkből szervezett Szent László hadosztály (a hadosztályról részletesebben a 2002/4. számban olvashattak az érdeklődők) ejtőernyős zászlóaljainak legénysége gyalogsági egyenruhát viselt, a speciális ugróruhát (kezeslábast) és a fejvédőt - melyek a földi harcokhoz amúgy sem voltak alkalmasak - a raktárban hagyták, illetve az újoncokat ilyenekkel már el sem látták. A képen látható ejtőernyős katona szabvány 35 M rohamsisakot visel, házi készítésű sisakhálóval (a honvédség részére hivatalosan nem rendszeresítettek sem sisakhuzatot, sem sisakhálót, de sok katona drótból, vagy egyszerű spárgából hurkolt magának megfelelő "pótlékot"). 39 M zubbonyán az "üres" fűzöld hajtóka jelzi legénységi státusát, bár 1944-45-ben a hajtókákat legtöbbször már elhagyták a zubbonyról. A gyalogsági nadrágot és a bokaszíjas bakancsot a háború második felében felváltotta a 43 M pantalló, a 43 M bakancs és a vászon bokavédő, mely utóbbi meglehetősen népszerűtlen újításnak bizonyult, a katonák szívesebben hordtak a pantallóhoz rövidszárú utászcsizmát. Az "elit" egységhez való tartozást az 1940-ben bevezetett ejtőernyős csapatjelvény (jobb mellzseb fölött) és a hadosztály jelvénye (bal mellzseben) jelezte. Utóbbit hivatalosan mindennemű alátétposztó nélkül kellett viselni, de sok katona természetesen fittyet hányt az előírásoknak: "alábélelte" jelvényét, fegyvernemi színű posztóval. Az ejtőernyős csapatjelvény eltérő kivitelben készült tisztek, altisztek és legénység részére, de a tábori ruhán általában állománycsoporttól függetlenül a fémből préselt változatot hordták. A hadosztály-jelvény préselt alumíniumlemezből készült, babér- és tölgykoszorúval övezett csatabárdot és stilizált nyitott koronát ábrázolt, alul "SZENT LÁSZLÓ HADOSZTÁLY" körirattal. Fegyverzete 43 M Király géppisztoly, két tártáskával (így összesen 12 tartalék tárat vihetett magával), derékszíjába két 42 M nyeles kézigránátot tűzött. Könnyű rohamfelszerelése kenyérzsákra, és az ebben elhelyezett kulacsra, evő- és tisztálkodóeszközökre, illetve egyéb személyes cikkekre korlátozódott. A honvédség teljes állománya részére elvileg kötelező gázálarcot és a gázálarctáskát a háború vége felé sok katona egyszerűen eldobálta, mint haszontalan holmit, hiszen (szerencsére) gáztámadásra a háború folyamán sehol sem került sor.